Ékszerteknősök tartása, tenyésztése

A kezdet!
Először csak egyet kaptunk, aztán kettőt hármat, négyet,jelenleg 11 ivarérett példányunk van, plusz a szaporulat.
Az ékszerteknősök terráriumban való tartásával mi nem foglalkozunk, erre remek szakkönyvek vannak. Számunkra kerti tavakban való tartásuk az izgalmas, hiszen ez igazi egzotikumot jelent vendégeink számára.Teknőstenyészetünk villánk egzotikus kisugárzással megáldott parkjában van.

Szabadban való tartásuk első hangzásra furcsának tűnik, pedig teljesen problémamentes, ha bizonyos dolgokat figyelembe veszünk és ezeket meg is valósítjuk. Mik is ezek?
A tó legyen napos helyen. Ez azért fontos mert a teknősöknek minél több napfényre van szükségük.

Legalább 1 méter mélynek kell lennie, az átteleltetéshez. Télen akváriumoknál használatos levegőztetőt használunk, így ezen a részen a tó nem fagy be, így a mérgező gázok is ki tudnak jönni a jég alól. A teknősök hibernált állapotban vannak a tó fenekén, úgy októbertől, márciusig. Néha felébrednek, ha a nap kisüt és a hőmérséklet is eléri a kb15 fokot, majd ismét hibernálódnak. Zajos lékvágással ne kísérletezzünk mert az állatokat mozgásra kényszerítve gondot okozhatunk. Tüdős állatként 4-5 hónapot a víz alatt tölteni több mint hihetetlen teljesítmény. Ilyenkor az állat a nyálkahártyáján, bőrén keresztül veszi fel a számára szükséges minimális oxigént.Ráadásul ebben az időszakban nem is táplálkozik!
Gondoskodjunk a teknősök szökésének megakadályozásáról. Ez főleg az ivarérett nőstényekre vonatkozik, hiszen június körül a tojásrakás idején hajlamosak a vándorlásra. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy ezen időszakban egy kör alakú nagyméretű műanyag medencében vannak, melynek széléről lecsúszik a lábuk, így nem tudnak elvándorolni.

Készítsünk a medence szélére tojásrakó helyet, ez kb 20 cm homokot tartalmazzon és lehetőleg legyen 1 négyzetméter nagyságú felület, szintén elkerítve, mondjuk csúszós polikarbonáttal.

Tenyésztésüket szakirodalomra támaszkodva, de leginkább saját tapasztalataink alapján végezzük.
A homokot tojásrakás idején (június-július) időnként vizezzük be, hogy a teki elfogadja a helyet. Tojásrakás előtt a nőstények idegesen köröznek a vízben keresik a megfelelő száraz területet és előbb utóbb elfogadják az általunk felajánlott helyet. A tojásokat kb. tíz centi mély fészekbe rakják, melyet a hátsó lábukkal kaparnak ki és temetnek vissza, mindez úgy fél óráig tart. Ilyenkor ne zavarjuk az állatot, bár óvatosan 2-3 méterre megközelíthetjük őket, mégis csak kíváncsiak vagyunk!
Tojásrakás után óvatosan kaparjuk ki a tojásokat, majd alkoholos filccel jelöljük be, vízszintesen tartva tetszőlegesen a tetejét, mondjuk egy vonallal. Később a tojásokat nem szabad forgatni,mert jégzsinórral nem rendelkeznek, így a pozíció változás gondot okozhat.
Helyezzük egy perlittel, vagy homokkal töltött műanyag tálba. Van aki betakarja van aki nem. Így is úgy is kikelnek, de ajánlatosabb a kiszáradás elkerülése véget betakarni. A perlitet majdnem sárosra vizezzük meg.

A tálat úsztatva helyezzük egy egynegyedik feltöltött termosztáttal, üvegtetővel ellátott akváriumba. A termosztátot 28-30 fokra állítsuk be. A páratartalom így megfelelő lesz, de időnként ellenőrizzük, hogy a homok ne száradjon ki. Ha száraznak ítéljük, akkor vasaláskor használatos vízpermetezővel, permetezéssel pótoljuk a talaj nedvességét.
Külön érdekesség, hogy az embrió fejlődését a tojás  zseblámpával történő átvilágításával, (sötétben) megvizsgálhatjuk.
Itt egy kb. egy hónapos tojás látszik, a vérerekkel ill. a csírafolttal.

Kelés előtt kb. hét hetesen, kivehetőek a teknős végtagjai. Fényre intenzív mozgás figyelhető meg.

A tojások úgy két hónap alatt kelnek ki. Szakkönyvek ennél lényegesen hosszabb időt írnak, nem tudom ők hogyan csinálják, de nekem évek óta ez a tapasztalatom.
Én a kelés közeledtével látható állapotba rendszerezem a tojásokat, így sokkal izgalmasabb a születés pillanatainak megfigyelése. Ne segítsük a kis tekiket majd maguktól megoldják a dolgot, van amelyiknek tovább tart, van amelyik életrevalóbb. Szurkoljunk!

Itt említem meg a fiúk szerepét. Szaporításhoz ivarérett aktív hímre van szükség. Ha a tojásban nincs csíra, valószínűleg a hímet kel cserélni. Tapasztalataim szerint tartsuk folyamatosan egy medencében őket, bár állítólag a párzási időszak tavasszal van. Én úgy figyeltem meg, hogy az udvarlás folyamatos, bár a szokásos kézremegéses násztánc utáni párzást, – amikor is a nőstény elfogadja a hímet -, valóban én is tavasszal láttam.
A teki úgy 3 nap alatt küzdi ki magát a tojásból, majd a szikzacskó felszívódása után 3-5 nap, keresi a vizes élőhelyet, ekkor szoktam egy nevelő akváriumba helyezni. Előfordul, hogy egyesek pár napra beássák magukat a perlitbe. Hagyjuk őket nyugodtan majd előjönnek!

Itt egy érdekes videót talál a kelés pillanatairól!

Figyeljük meg a tojásfogat mely az orra alatt van, ezzel a később felszívódó szerv segítségével töri fel a tojást.

A nevelő akváriumban úszkáló, sütkérező ékszerteknősök a tenyésztő munkájának csúcspontja. Gyönyörűek, fantasztikusan szépek.


Remélem hasznosak voltak tapasztalataim. Sok sikert, gyönyörködjenek sokat!
Váradi Tamás
Utóbbi időben sokan kérnek információt, hogy milyen feltételek kellenek a tekik tartásához.
Most röviden (erről úgy látszik egyszer  érdemes lesz többet írnom):
Kő, vagy bármi amire szárazföld gyanánt ki tud mászni sütkérezni.
Vízmelegítő (termosztátos fűtő a víz 28-30 C- fokon tartásához)
Világítás a napfény pótlására ( üvegtető felé rakva)
Van hogy a lámpatest műanyag testben van, ami illeszkedik az akvárium méretéhez, ebben az esetben nem kell felső üvegtető.
Táplálék, naponta, kétnaponta a teki fejének nagyságával egyező mennyiség.
Esetleg vízszűrő, de ez elhanyagolható, legfeljebb sűrűbben kell a vizet cserélni.
Díszálatkereskedésben minden kapható!